A szúnyogok által terjesztett betegségek és a védekezés lehetőségei
Szezonálisan, tavasztól késő őszig elsősorban folyóink és tavaink mellett találkozhatunk szúnyogokkal. Magyarországon kb. 25 szúnyogfajnak van részben járványügyi jelentősége, részben közegészségügyi ártalma, amely az ellenük történő védekezést indokolttá teszi.
Járványügyi jelentőségük
A hazai szúnyogfajok járványügyileg két megbetegedés, a malária és a nyugat-nílusi láz terjesztése szempontjából érdemelnek figyelmet.
A közegészségügy hatékony munkája eredményeként az Anopheles szúnyogok által terjesztett malária (váltóláz) - amely évszázadokon keresztül évente több ezer megbetegedést és több száz halálesetet okozott - 1959 óta hazánkban nem fordul elő. Az évente nyilvántartott 10-20 megbetegedés külföldről származó, ún. behurcolt (import) eset, amelynek elsődleges oka az, hogy a maláriával fertőzött területre utazók a közegészségügyi előírásokat figyelmen kívül hagyják, nem szedik a szükséges gyógyszereket és nem használják a szúnyogriasztó szereket.
A nyugat-nílusi láz az elmúlt évtizedben jelent meg Európában. A Román és a Cseh Köztársaságban előfordult esetek ismeretében várható, hogy a vándormadarakkal terjedő kórokozó a hazai csípőszúnyog fajok közvetítésével hazánkban is megbetegedést idézhet elő.
A szúnyogok által terjesztett fertőző betegségek elleni védekezés az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) feladata, mely a szúnyogok közvetítésével terjedő fertőző betegségek folyamatos nyilvántartásával biztosítja, hogy azok jelentkezése esetén a szükséges intézkedések azonnal végrehajthatók legyenek.
Közegészségügyi ártalmuk
A szúnyogok nyálmirigye véralvadásgátló, értágító és viszketést kiváltó anyagokat tartalmaz. A nyál hatására a csípés helyén, bőrelváltozás (kiütés, gyulladás) észlelhető. A viszketést követő vakarózás felsebzi a bőrt és ennek hatására másodlagos, esetleg elgennyedő fertőzés keletkezhet.
Nagy számban történő megjelenésük szabadban gátolja a munkavégzést, a pihenést, az ott tartózkodást, zárt térben pedig akadályozza a nyugodt alvást. Kiemelt jelentőségű üdülőterületeken előfordulásuk az idegenforgalmat is jelentős mértékben hátráltatja.
A szúnyogok elleni szervezett védekezés
Magyarország kiemelt üdülőhelyein (pl. Balaton, Velencei-tó, Fertő-tó, Tisza-tó, illetve a nagyobb folyók (Duna, Tisza, Maros, Körösök) kizárólag lakott területein 1976 óta történik szervezett csípőszúnyogirtás.
Az évente végzett kezelések számát a mindenkor aktuális szúnyoghelyzet határozza meg, melyek pénzügyi fedezetét részben az érintett önkormányzatok, részben a Magyar Turizmus Rt. a Regionális Intéző Bizottságokon keresztül biztosítja. Árvíz esetén a feladatok ellátásában az Országos Katasztrófavédelmi Főfelügyelőség is közreműködik.
Az önkormányzatok évente kiírt pályázata alapján a légi járművel (helikopterrel, merevszárnyú repülőgéppel és sárkányrepülővel) történő kezeléseket - az Országos Epidemiológiai Központ által kiadott, az Európai Unió előírásaival megegyező módszertani útmutatás alapján - szúnyogirtással foglalkozó egyéni és/vagy társas vállalkozások végzik.
A csípőszúnyogirtás vagy a vízben tenyésző lárva elpusztítására, és ezáltal kikelésük meggátlására, vagy a már kikelt szúnyogok az ún. imágók ellen irányulhat.
Az ún. biológiai módszerekkel történő szúnyoglárva-irtás alkalmazása környezetvédelmi szempontból a legkedvezőbb. Ennek széles körű alkalmazását azonban számos tényező hátráltatja. A hatékonyság alapja ugyanis a védendő területet elárasztó szúnyog-tenyésző helyek legalább 90%-ának kezelése. A tenyészőhelyek gondos felderítése, kiterjedésének megállapítása és az ott található helyi sajátosságok (pl. a víz mélysége és szennyezettségi állapota stb.) ismerete fáradságos, munkaigényes és nagy tapasztalatot igénylő tevékenység, amely folyamatos figyelőszolgálatot igényel, különös tekintettel arra, hogy a tenyészőhelyek az időjárás alakulásától, a csapadéktól és a hőmérsékleti viszonyoktól függően évről-évre változnak. További hátráltató tényező a módszer költségkihatása mellett az egyes területek szúnyogfaj-összetételének évről-évre tapasztalt változása, illetve a nem kezelt területekről történő jelentős szúnyogbevándorlás lehetősége. Ezért a szúnyogok elleni védekezés nem nélkülözheti a kikelt szúnyogok elpusztítását, kémiai módszerek alkalmazását, az imágóirtást, amely - az időjárástól és a pénzügyi fedezettől függően - évente 300-400 ezer hektáron történik.
A kezelések esetleges környezetkárosító (ökotoxikológiai) tulajdonságát a Balaton területén 1976-2000 között a Balatoni Intéző Bizottság Munkacsoportja vizsgálta.
A légi úton végrehajtott imágóirtásnál alkalmazott szúnyogirtó szerek és kijuttatási módszerek ütemezése és kivitelezése élővizeink hasznos élővilága szempontjából a lehető legkíméletesebbek és a közel 30 éve alkalmazott rendszer valóban a környezeti veszély minimalizálására törekszik.
A szúnyogok elleni egyéni védekezés
A kialakított szervezett küzdelem még lakott területeken sem teszi feleslegessé a szúnyogok elleni egyéni védekezési módszereket.
Lakások szúnyogmentességét a közismert légtérkezelő, légy- és szúnyogirtó aeroszol palackok, a folyadékkal/lappal működő párologtató készülékek használata biztosítja, de ebben az ablakokra felszerelt szúnyogháló is komoly segítség.
Szabadban a szúnyogcsípés megelőzésére közel 50 különféle rovarriasztó szer áll rendelkezésre, amelyek a bőrre juttatva a vérszívó rovarok csípését megakadályozzák, de erre a célra füstölő spirál, illetve szúnyogriasztó gyertya/mécses/fáklya is hatásos.
Az egyéni védekezés különösen a természetvédelmi területeken nélkülözhetetlen, ahol - azok eredeti állapotának megőrzése és védelme érdekében - a szúnyogok elleni védekezés bármely más módszerének alkalmazását el kell kerülni.