A BALATONI CSÍPÕSZÚNYOG LÁRVATENYÉSZÕHELY-TÉRKÉPEZÉS 2004

kutatási jelentés részterületrõl

Tartalom

1. Bevezetés
2. Anyak és módszer

   1. A kifejlett szúnyogok (imágók) gyûjtése
   2. A tojások gyûjtése
   3. A lárvák gyûjtése
   4. A bábok gyûjtése
3. A tenyészõhelyek felmérése
4. Eredmények

   1. Felvételezési helyek jegyzéke
   2. A 2004-ben gyûjtött fajok jegyzéke
   3. A Balatonra jellemzo fajok rövid leírása
      1. Mocsári szúnyog
      2. Gyötrõ szúnyog
      3. Balatoni szúnyog
      4. Dalos szúnyog
      5. Gyürûs szúnyog
      6. A csíposzúnyog együttes minõségi összetétele
5. A 2004. évi eredmények összefoglalása
6. Irodalom

1. BEVEZETÉS

A Balaton térség csípõszúnyog-faunájának tervszerû kutatását 1996-ban kezdtük el. Munkánk fõ célkitûzései között az alábbiak szerepeltek:

A tó körül élõ csíposzúnyog-fauna minõségi és mennyiségi összetételének minél teljesebb megismerése. Ezen belül elsõsorban az embernek jelentõsebb szúnyogártalmat okozó fajok bionómiájának vizsgálata, melynek eredményei jól hasznosíthatók az imágók elleni környezetkímélõ védekezésben.

A hatékony biológiai védekezés legfontosabb alapfeltétele, az adott területen élõ csípõszúnyog faunát alkotó taxonok minõségi és mennyiségi összetételének, populációdinamikai viszonyainak vizsgálata mellett, a szúnyogok fejlõdését lehetõvé tevõ lárvatenyészõ-helyek felderítése és pontos feltérképezése, illetõleg az ott élõ lárvák fejlõdési sajátosságainak, valamint dominanciaviszonyainak megismerése.

Munkánkban messzemenõen támaszkodtunk a területen korábban már folyt kutatások eredményeire, elsõsorban Mihályi Ferenc 1930-as évek második felében végzett úttörõ munkásságára (MIHÁLYI 1939, 1941), továbbá Mihályi Ferenc és munkatársainak az 1950-es évek elején, a Balaton partján a csípõszúnyogok és a malária elleni küzdelem rovartani elõkészítésével kapcsolatban kifejtett tevékenységére (MIHÁLYI & SOÓS 1952, MIHÁLYI et al. 1953).

1996 és 2003 között, kora tavasztól késõ õszig tartó folyamatos munkával, nagy vonásokban sikerült feltérképeznünk a terület lárvatenyészõ-helyeit (kereken 600 tenyészõhely) és az ezekben fejlõdõ fajok minõségi és mennyiségi összetételét. Mivel a balatoni csípõszúnyog fauna összetétele, a lárvák fejlõdése a tenyészõhelyek kiterjedése, a tenyészõvíz mélysége, minõsége, növényzete és egyéb tényezõk szerint nagymértékben a csapadékviszonyoktól is függõen, évrõl évre jelentõs mértékben változik, a téma folyamatos kutatást igényel.

Ezért a kutatás újabb szakaszaként kisebb mértékben már 2003-ban elkezdtük a korábban feltérképezett tenyészõhelyek újravizsgálatát, az idõközben bekövetkezett változások regisztrálását. A legjelentõsebb változások kétségtelenül az elmúlt évek (különösen 2002-2003) aszályos idojárása miatt következtek be, számos tenyészõhely kiszáradását okozva. Bár 2004 kis mértékben csapadékosabb volt a korábbiaknál, amit a Balaton vízszintjének kisebb mértékû emelkedése is igazol. Ez azonban korántsem volt elegendõ arra, hogy a korábbi állapot helyreálljon. A Balaton parti tenyészõhelyek (nádasok külsõ szegélye, sásos, zsombékos területek) csak a tó vízszintjének jelentõs megemelkedésével alakulnak ki a korábbi formájukban. Ezek a vizes élõhelye nagyon sok gerinctelen és gerinces vízi szervezet számára biztosítanak szaporodási és fejlõdési lehetõséget. (2006-ra a teljes telítõdése a tenyészõhelyeknek megtörtént, elhelyezkedésük és méretük jelentõsen megváltozott. 2006.04.10. Sáringer-K. T.)

A megszûnés regisztrálása mellett, feladatunk volt a viszonylag kis számban, újabban keletkezett tenyészõhelyek felkutatása is. Ezek részben az emberi beavatkozás, részben természetes körülmények között jöttek létre.

A tenyészõhely felülvizsgálat és újratérképezés 2004-ben elsõsorban a Balatonfûzfõ és Balatonszepezd közötti partszakaszon folyt. Elkészültek a felmért partszakasz digitalizált tenyészõhely nyilvántartó lapjai is. Az eredményesebb biológiai védekezés tervezhetõsége érdekében pontosítottuk, és hektárban meghatároztuk a tenyészõhelyek kiterjedését.

Vissza a tartalomjegyzékhez!

2. ANYAG ÉS MÓDSZER

Munkánk során általában a korábbi években jól bevált eszközöket és módszereket alkalmaztuk. A szúnyogkutatás alapvetõ módszerét továbbra is a lárvatenyészõ-helyek felkutatása, térképezése, folyamatos figyelemmel kísérése, a bennük fejlodõ lárva-együttesek mennyiségi és minõségi vizsgálata volt. Mivel a lárvák (bábok) gyûjtése és nevelése nélkül nem kaphatunk teljes képet egy terület csípõszúnyog faunájáról, munkánk során rendszeresen neveltünk laboratóriumban a tereprõl élõ állapotban behozott lárvákat és bábokat.

A csípõszúnyogok imágói (fõleg a nõstények), a fejlõdési helyüktõl gyakran nagyobb távolságra, olykor akár 5–6 km-re is elvándorolnak. Ezért a Balaton esetében is indokolt az ú.n. háttérterületek, így pl. a déli parti berkek faunájának kutatása, mert az esetek egy részében, tapasztalataink szerint, onnan származik a Balaton-parton ártalmat okozó szúnyogok tetemes hányada. Az eredményes védekezést megalapozó, reális kép kialakításához, elengedhetetlen a lárvakérdés kiemelt kezelése, melynek alapfeltétele a tenyészõhelyek minél alaposabb felderítése és a bennük fejlõdõ lárvák (lárvaegyüttesek) folyamatos figyelemmel kísérése. Lényeges kiemelni, hogy hosszabb távon ez a munka szolgáltatja az alapot az eredményes biológia védekezés megszervezéséhez.

2.1 A kifejlett szúnyogok (imágók) gyûjtése

A szúnyogszippantó csõ kisebb mértékû alkalmazása mellett, a faunakutatás érdekeit szem elõtt tartva, a repülõ rovarok megfogására általánosan használt, de a legyek gyûjtéséhez kissé átalakított lepkehálóval való munkát részesítettük elõnyben.

2.2 A tojások gyûjtése

A gyakorlati munkában, 2004-ben is elsõsorban az embert csak ritkán csípõ dalos szúnyog (Culex pipiens L.), valamint a gyûrûs szúnyog (Culiseta annulata Schrk.) szemmel is érzékelhetõ tojáscsomóinak gyûjtésére került sor.

2.3 A lárvák gyûjtése

Eszköze a sûrû szövésû molnárszita-szövetbõl készült, mintegy 20 cm átmérõjû merítõháló. A háló tartalmát világos színû edénybe (fotótál) öntöttük és onnan a lárvákat részben már a terepen pipettával kiválogattuk. Mivel ez meglehetõsen idõigényes munka, a kiválogatást rendszerint otthon végeztük. A lárvák egy része már a terepen alkoholba került. Az élõ lárvák közül, fõleg a fiatalabbakat, valamint a bábokat, a lehetséges mértékig laboratóriumban kineveltük és imágóként határoztuk meg. Ez elsõsõrban a foltos maláriaszúnyog (Anopheles maculipennis Meig.) fajcsoporthoz tartozó lárvák (bábok) esetében volt indokolt.

A tenyészõhelyek többségének, rendszerint csak a szárazfölddel érintkezõ, sekély parti sávja vizsgálható, de ez is általában csak hosszú szárú gumicsizma használatával. A nagyobb nádas, mocsaras, partszakaszok belsõ területei nem közelíthetõk meg. Erre az esetek nagy részében nincs is szükség, mivel a mélyebb nyílt vizekben már alig vagy egyáltalán nem fejlõdnek lárvák.

2.4 A bábok gyûjtése

A lárvák gyûjtéséhez hasonlóan történik. Mivel azonban a csípõszúnyogok bábját, az esetek nagyobb részében, jelenlegi ismereteink szerint nem lehet fajra meghatározni, belõlük a legtöbb esetben szükség van az imágó kinevelésére. A bábok nevelése általában együtt történt a lárvákkal.

Vissza a tartalomjegyzékhez!

3. A tenyészõhelyek felmérése

A tenyészõhelyek felmérése elsõsorban az 1: 25000-re katonai topográfiai térképlapok segítségével történik, de a munkában támaszkodunk a különbözõ turistatérképekre, a Balaton parti települések térképeire stb. is. A helyszínen GPS segítségével meghatározzuk a tenyészõhely földrajzi koordinátáit, a víztér nagyságát, a tenyészõvíz pH-értékét, hõmérsékletét, (amennyire lehetséges) szennyezettségét, mélységét, átlátszóságát, növényzettel való borítottságát és a jellemzõ növénytársulást. Mintát veszünk a vízben található csíposzúnyog lárvákból, az ott lévõ imágókból, valamint fényképfelvételen is rögzítjük az objetumot. A lehetséges mértékben meghatározzuk a tenyészõhely víztípusát. Az így nyert adatok alapján állítjuk össze a tenyészõhely nyilvántartó lapot.

Az eddigi tapasztalatokra támaszkodva, nem árt újból és újból hangsúlyozni, hogy a balatoni szúnyogprobléma kielégítõ megoldása csak hosszabb távú, folyamatos, tervszerû és nagyon alapos kutatómunkától remélhetõ. Ez feltételezné legalább a munkához nélkülözhetetlen alapvetõ eszközökkel felszerelt „szúnyogkutató állomás” létesítését, valamint abban egy fõhivatású kutató és egy segéderõ alkalmazását.

Lényegében ebbõl a megfontolásból kaptak helyet az adatlapon a mintavételi hely topográfiai jellemzõit rögzítõ földrajzi koordináták, valamint az állatföldrajzi térképezésben Európaszerte alkalmazott EIS (European Invertebrata Survey = Az európai gerinctelen állatok hálótérképezése) UTM (Universal Transverse Mercator = Általános Mercator Vetület) kódok, mégpedig 2,5 x 2,5 km-es négyzetek szerinti bontásban. Az UTM hálótérképezés elméleti és gyakorlati vonatkozásainak részletes leírása több munkában (pl. MISKOLCZI et al. 1997, TÓTH 1987) megtalálható. Ezért erre a témára itt nem térünk ki.

Vissza a tartalomjegyzékhez!

A hálótérképezõ munkát nagyban megkönnyíti a jelenleg már hozzáférhetõ BioTér 1.42 megnevezésû, jól használható számítógépes hálótérképkészítõ program (DÉVAI et al. 1996a, 1996b), valamint a hazai települések betû- és számkódjait tartalmazó tanulmány (MISKOLCZI et al. 1997). Mintaként bemutatjuk Magyarország UTM rendszerû hálótérképének számítógépes változatán, a dalos szúnyog (Culex pipiens L.) jelenleg ismert lelõhelyeit, 10x10 km-es hálómezõk szerint jelölve (2. ábra).

Vissza a tartalomjegyzékhez!

4. EREDMÉNYEK

Munkánk 2004-ben a Balatonfüzfõ és Baltonszepezd közötti, elsõsorban a korábbi években regisztrált tenyészõhelyek állapotában, valamint a csípõszúnyog-faunában bekövetkezett változások vizsgálatára irányult.

Kisebb mértékben bár, de lényegében 2004-ben folytatódott az aszályos idõjárás. Hatására, nem csak a kisebb és sekélyebb tenyészõhelyek száradtak ki rendre, hanem részben száraz maradt fõleg a déli partot kísérõ néhány berek is. Ez a folyamat a lárvák egyedszámának csökkenése mellett érezhetõ volt a kifejlett szúnyogok alacsonyabb sûrûségében is. Az elmúlt aszályos idõjárású évek tapasztalatai egyértelmûen megerõsítették, hogy a balatoni szúnyoghelyzet évrõl-évre kisebb-nagyobb mértékben változik. Ez a megállapítás mind a tenyészõhelyek alakulására, mind a fajösszetételre vonatkozik. A tenyészõhelyek, valamint a csíposzúnyog-fauna egy következõ évben (vagy fõleg hosszabb távon) történõ alakulására, megbízható elõrejelzést adni gyakorlatilag lehetetlen. E téren megoldást továbbra is csak a folyamatos figyelõszolgálat megszervezése jelenthet.

A tenyészõhelyek pontos feltérképezéséhez, nyilvántartásához, a vízmélység, növényzet stb., és a bennük élõ lárvaegyüttesek regisztrálásához rendelkezésre áll a Balaton térségét lefedõ 1: 25000-es méretarányú katonai térképlapok papíralapú, valamint digitális változata, továbbá az azokat kezelõ szoftver. Ezek megkönnyítik a munkát, pontosabbá teszik a földrajzi koorditáták és a tenyészõhely területének meghatározását.

A tenyészõhelyekkel kapcsolatban rendelkezésre álló fontosabb információkat továbbra is a már jól bevált, részben átalakított és újabb adatokkal bõvített „Csíposzúnyog lárvatenyészõ-hely nyilvántartó lap” rögzíti (1.ábra). Ezen kap helyet az 1: 25 ezres méretarányú térképnek a tenyészõhelyet lefedõ részlete, valamint egy szemléltetõ fénykép. A nyilvántartólap információit a jövõben folyamatosan kiegészítjük, további térképek, illetõleg fényképek részére esetleg pótlapot csatolunk hozzájuk. Hosszabb távon mindenképpen jól szolgálhatják a szúnyogok elleni eredményes védekezést, illetõleg egy ezzel kapcsolatos adatbázis kiépítését.

A nyilvántartó lapon általában olyan adatok szerepelnek, melyek nem csak a csíposzúnyogok kutatásában, illetõleg az ellenük való hatékony védekezés megszervezésében lesznek hasznosak, hanem hosszabb távon a Balaton és környezete természeti állapotfelmérése számára is jól hasznosítható információkat szolgáltathatnak.
Lényegében ebbõl a megfontolásból kaptak helyet az adatlapon a mintavételi hely topográfiai jellemzoit rögzíto földrajzi koordináták, valamint az állatföldrajzi térképezésben Európaszerte alkalmazott EIS (European Invertebrata Survey = Az európai gerinctelen állatok hálótérképezése) UTM (Universal Transverse Mercator = Általános Mercator Vetület) kódok, mégpedig 2,5 x 2,5 km-es négyzetek szerinti bontásban. Az UTM hálótérképezés elméleti és gyakorlati vonatkozásainak részletes leírása több munkában (pl. MISKOLCZI et al. 1997, TÓTH 1987) megtalálható. Ezért erre a témára itt nem térünk ki.

Mintaként bemutatjuk Balaton-medence UTM rendszerû hálótérképének számítógépes változatán, a dalos szúnyog (Culex pipiens L.) jelenleg ismert lelõhelyeit, 10x10 km-es hálómezõk szerint jelölve (3. ábra).

4.1 Felvételezési helyek jegyzéke

Átugrik

I. táblázat: Csíposzúnyog lárvatenyészo-helyek jegyzéke

(Balatonfuzfo?Balatonszepezd, 1997?2004)

4.2 A 2004-ben gyujtött fajok jegyzéke

2004-ben az alábbi 22 csíposzúnyog faj lárvája és/vagy imágója került elo a Balaton térségébol. A taxonokat rendszertani sorrendben, a jelenleg általánosan elfogadott nómenklatura figyelembevételével soroljuk fel.

Alcsalád: Anophelinae

Nem: Anopheles Meigen, 1818

Alnem: Anopheles Meigen, 1818

Alcsalád: Culicinae

Nem: Aedes Meigen, 1818

Alnem: Aedes Meigen, 1818

Alnem: Aedimorphus Theobald, 1903

Nem: Ochlerotatus Lynch Arribalzaga, 1891

Alnem: Finlaya Theobald, 1903

Alnem: Ochlerotatus Lynch Arribalzaga, 1891

Alnem: Rusticoidus Shevchenko & Prudkina, 1973

Nem: Culex Linnaeus, 1758

Alnem: Barraudius Edwards, 1921

Alnem: Culex Linnaeus, 1758

Alnem: Neoculex Dyar, 1905

Nem: Culiseta Felt, 1904

Alnem: Culiseta Felt, 1904

Nem: Coquillettidia Dyar, 1905

Alnem: Coquillettidia Dyar, 1905

Nem: Uranotaenia Lynch Arribalzaga, 1891

Alnem: Pseudoficalbia Theobald, 1912

Az már korábbi tapasztalatainkból is ismert, hogy a Balaton parti szegélyében, valamint a háttérterületeken rajzó csípõszúnyogoknak csak kisebb része fejlõdik a tó vizében. A lárvák tenyészésére kizárólag a sekély, hínárnövényzetben dús, vagy a nádas (gyékényes, sásos, zsombékos) sáv és a part közötti, többnyire pangó víz alkalmas, mely nagyrészt mentes a hullámzástól, és ahol már halak sem igen élnek. Csak az elmúlt évek célvizsgálatai alapján tudjuk, hogy pontosan mely fajok tekinthetõk a Balaton faunájának tagjai közé.

A tónál folyó culicidológiai kutatás lényeges célkitûzése az egyes fajegyüttesek mennyiségi viszonyainak további vizsgálata, különös tekintettel az embernek okozott szúnyogártalomra, illetõleg az elsõsorban környezetkímélõ biológiai módszerekkel való védekezés lehetõségeinek tisztázására. Az alábbiakban röviden jellemezzük a Balaton szûkebb környezetében élõ szúnyogfaunát alkotó domináns, egyben nagyrészt indikátornak is tekinthetõ fajokat.

Magyarországon a Balatonra különösen jellemzõ szúnyogfaj, a számára alkalmas élõhelyeken (mint amilyen éppen a tó térsége is) hihetetlen tömegben képes kifejlõdni. Az embert agresszíven támadja, fás, bokros, árnyékos helyeken még nappal is elviselhetetlen lehet a csípése. Lárvájának életmódja minden más szúnyogfajétól eltér. A lárva és a báb ugyanis nem jön fel a víz felszínére lélegezni, légzõcsövét vízi növények gyökerébe vagy a gyökérnyak környékébe fúrja és oxigénszükségletét annak szöveteibõl biztosítja (miközben a növényen rögzülten él). Fejlõdése 9–10 hónapig tart, ezért kizárólag állandó vizekben találja meg az életfeltételeit. Évente csak egy nemzedéke van, imágói május második felétõl (kivételesen április végétõl) szeptember közepéig rajzanak (9. ábra). Mint arra magyar neve is utal, lárvái különösen iszapos (többé-kevésbé szennyezett vizû) mocsarak sekélyebb, náddal vagy még inkább gyékénnyel ellepett szegélyében élnek. Mint ismeretes, a mocsári szúnyog, a Balaton térségének legalább is egyes idõszakokban abszolút domináns Culicidae faja. Évenként azonban erõsen ingadozik a populáció nagysága. Az elmúlt mintegy 20 év alatt volt már példa arra, hogy a csípés közben gyûjtött szúnyogok 70%-át a mocsári szúnyog egyedei tették ki. Gyakorlatilag a Balaton teljes partszakaszán elõfordul. A legnagyobb számban azonban a Tihanyi-félsziget környékén, a Badacsonyörsi-öbölben, a Szigligeti-öbölben, valamint a tó nyugati medencéjében (Balatonederics-Fonyód között), továbbá a Kis-Balaton területén, különösen a Diás-sziget környékén fejlõdik. Kétségtelen azonban, hogy az utóbbi években jelentõsen gyöngült a populációja, aminek oka nagy valószínûség szerint elsõsorban a csapadék hiánya miatt kiszáradó élõhelyekben kereshetõ. 2004-ben a gyujtött csípõszúnyog anyag csupán 4%-át tette ki. A lárva sajátos életmódja miatt, a biológiai védekezés szempontjából a legproblematikusabb szúnyogunk. Jelenleg francia kutatók kísérleteznek a lárva ellen hatékony szer kifejlesztésével, melyhez Magyarországról is kértek lárvákat.

8. ábra: A mocsári szúnyog (Coquillettidia richiardii) lárvái
a gyékény gyökerén

9. ábra

4.3.2 Gyötrõ szúnyog (Aedes vexans MEIGEN, 1830)

Tipikusan több generációs faj, tavasztól tél elejéig annyi nemzedéke fejlodik, ahányszor a lárvák számára a megfelelõ feltételek kialakulnak. Tömeges elszaporodása rendszerint a júniusi, valamint a nyár végén és õsszel hulló csapadék hatására következik be. Jellemzõ tenyészõhelye a mélyebb fekvésû füves területeken (különösen réteken), hosszabb ideig pangó csapadékvíz (nagyobb patakok, folyók hullámterén az áradás után megálló víz). Kisebb egyedszámban azonban állandó sekély vizekben, pl. a balatoni nádasok, zsombékosok parti szegélyében, alkalmi pocsolyákban, árkokban, csatornákban stb. folyamatosan is megtalálhatók. Tavasztól õszig, ugyanabban a vízben, mindig találhatunk különbözõ fejlõdési fokozatú lárvákat. Nyári melegben a lárvákból az imágók akár egy hét alatt is kirepülnek, ezért gradáció kialakulása idején, a tenyészõhely felderítésére és a védekezés megszervezésére nagyon kevés idõ (legfeljebb 3–4 nap) áll rendelkezésre. A faj migrációra hajlamos, egyes kutatók véleménye szerint a nõstény a tenyészõhelyétõl 5-6 km-re is képes elvándorolni. A balatoni szúnyogártalomban kiemelt szerepe van, populációjának részesedése (a csapadék mennyiségének függvényében) hosszabb távon átlag 30% körüli, 2004-ben a korábbi évekhez képest jelentõsen növekedett a részesedése, meghaladta a 24%-ot.

Magyarországon általánosan elterjedt, de csak helyenként jelentkezik nagyobb egyedszámban. A hosszú ideje folyó vizsgálatok szerint, a Balaton környezetének egyik domináns faja. Elsõsorban ezért merült fel annak lehetõsége, hogy célszerû lenne a “balatoni szúnyog” magyar névvel illetni. A faj nõsténye az embert a mocsári szúnyoghoz hasonlóan vérszomjasan támadja, csípése fájdalmas. Évente egyetlen nemzedéke van, lárvái az idõjárás alakulásától függõen már márciusban (többnyire csak április elsõ felében) megjelennek, imágói május elejétõl július végéig, augusztus elejéig zaklatják az embert (10. ábra). A lárvák fõleg a naposabb vizeket kedvelik, a víz minõségére kevésbé érzékenyek, de inkább a többé-kevésbé szennyezett vizekre jellemzõek, a tapasztalatok szerint jól érzik magukat szélsõségesen szennyezett tenyészõhelyekben is.

Nagy valószínûséggel a legközönségesebb hazai szúnyogunk, mely a szakemberek szerint, nagyobb számban, fõleg az emberi lakóhelyek környékén fordul elõ. Ez a megállapítás azonban, valószínûleg elsõsorban a kifejlett szúnyogokra vonatkozik, és abból fakadhat, hogy a nõstény imágók késõ õsszel nagy tömegekben lepik el az épületeket (fõleg pincéket), hogy telelésre alkalmas helyeket keressenek. Ugyanúgy megtalálhatók azonban a nagy számban áttelelõ nõstények, pl. a településektõl távoli barlangokban is. A lárvák a számukra alkalmas tenyészõhelyeken mindenhol tömegesen fejlõdnek. A hímek virágnektárral vagy növényi nedvekkel táplálkoznak. A nõstények más fajokhoz hasonlóan vérszívók de az embert csak nagyon ritkán támadják meg, elsõsorban madarak vérével táplálkoznak. Szerepük lehet a verébmalária terjesztésében. A Culex pipiens a szabadban csak elvétve található, viszonylag ritka alfaja a házi szúnyog (Culex pipiens molestus), lakásokban olykor egész télen át, csípheti az embert. Lárvái mosodák, különféle üzemek, kórházak zárt részében eloforduló vizekben fejlõdnek, egész évben folyamatosan is. Kivételesen szénbányában is megtalálták a lárvákat.

A dalos szúnyognak évente sok nemzedéke lehet, lárvái tavasztól késõ õszig folyamatosan tenyésznek, fõleg nyár derekától nõ meg az egyedszámuk. A legnagyobb tömegben a sok rothadó anyagot (pl. falevelek, növényi törmelék) és különbözõ szennyezõdéseket (szennyvizet) tartalmazó tenyészõhelyeken fejlõdnek. A víz hidrogénion-koncentrációjára (pH) nem érzékenyek. A lárvák tömeges megjelenése mindenképpen a vízminõség-romlás, pl. a posványosodás egyik velejárója. A jelenség, fõleg alacsonyabb vízállás esetén, elõfordul a Balaton parti szegélyében, különösen ún. áramlási holtterekben is. 2004-ben 11,90%-os volt a tömegrészesedése a teljes szúnyoganyagból. A gyûjtött példányok túlnyomó többségét a lárvák tették ki.

A gyûrûs szúnyog imágói a szabadban és a lakásokban (általában épületekben) egyaránt elõfordulnak. A szabadban csak ritkán támadják az embert, de a lakásokba fõleg õsszel behúzódó egyedek télen át és tavasszal gyakran csípnek. Imágóival a szabadban, gyakoriságához képest, viszonylag ritkán találkozhatunk. Évente több nemzedéke van, a lárvák tenyészése kora tavasztól késõ õszig (enyhe idõben télen át is) folyik. Lárvái tiszta vízben csak kivételesen (akkor is csak kis egyedszámban) fordulnak elõ, leggyakrabban olyan tenyészõhelyeken jelennek meg, melyben sok a rothadó lomb, nád vagy egyéb növényi rész, illetve a víz bármilyen kommunális behatás miatt szélsõségesen szennyezett. Rendszerint együtt található a hasonló életmódú dalos szúnyoggal, de populációja általában sokkal kisebb. 2004-ben azonban a szokásosnál alacsonyabb (3,30%) volt a részesedése.

A csípõszúnyog fauna összetételével kapcsolatban elsõsorban az embernek ártalmat okozó fajok dominanciaviszonyait szokás kutatni. Ez érthetõ is, hiszen a védekezésnek ezek ellen kell irányulnia. Zoológiai (és természetvédelmi) szempontból azonban legalább ennyire fontos a fauna minõségi összetételének vizsgálata. Az alábbiakban a teljességre való törekvés nélkül, ABC-rendben soroljuk fel a Balaton térségében 1996–2004-ben gyûjtött ritkább Culicidae taxonokat (a ritkaság fokának elemzése nélkül). Nem soroljuk fel a gyûjtési helyüket sem, elõfordulásukat csupán egy vázlatos térképpel (13. ábra) tesszük szemléletessé. Természetes, hogy a kutatások elõrehaladtával növekszik azoknak a fajoknak a száma, melyeket korábban ritkának tartottunk a területen, de az intenzív gyûjtések eredményeképpen egyre több lelõhelyüket ismerjük meg. Ennek következtében fokozatosan csökken a valóban ritkának nevezhetõ szúnyogok száma.

Tovább folytattuk a Balaton térségében élõ csípõszúnyog fauna legjelentõsebb fajainak bionómiai vizsgálatát. Ezek a következõk voltak: mocsári szúnyog (Coquillettidiaia richiardii Fic.), gyötrõ szúnyog (Aedes vexans), balatoni szúnyog (Ochlerotatus annulipes), dalos szúnyog (Culex pipiens), foltos szúnyog (Culex modestus) és gyûrûs szúnyog (Culiseta annulata). Az utóbbi években kiemelkedõen magas egyedszámban volt jelen a tenyészõhelyeken a foltos maláriaszúnyog (Anopheles maculipennis). 2004-ben a lárvaegyüttes összetételében a második helyet foglalta el, ezért célszerû ezt is felvenni a jelentõsebb fajok listájára.

A gyûjtött anyag mennyiségi összetétele

A 2004-ben begyûjtött csípõszúnyogok feldolgozása során 22 taxont sikerült találni. Az anyag mennyiségi összetételében a gyötrõ szúnyog (Aedes vexans) áll az elsõ helyen (23,91%). Ezt követi a balatoni szúnyog (Ochlerotatus annulipes, 17,44%), a dalos szúnyog (Culex pipiens, 11,90%), az oldalfoltos szúnyog (Ochlerotatus sticticus, 10,50%). Viszonylag magas részesedést ért még el a foltos maláriaszúnyog (Anopheles maculipennis, 10,10%), a foltos szúnyog (Culex modestus, 5,40%), valamint a mocsári szúnyog (Coquillettidia richiardii, 4,27%). Ez utóbbi azonban meg sem közelíti korábbi, a Balaton magasabb vízállásának idején megszokott dominanciáját. Jelentõsebb egyedszámban gyûjtöttük még az alábbi fajokat: gyûrûs szúnyog (Culiseta annulata, 3,30%), erdei szúnyog (Ochlerotatus cantans, 2,73%) gyakori tavasziszúnyog (Ochlerotatus cataphylla, 2,37%), vöröshátú szúnyog (Aedes cinereus, 2,33%).

A lárvaanyag mennyiségi összetétele az imágókétól lényegesen eltérõ képet mutat. Összesen 19 csípõszúnyog faj lárvája és 5 faj bábja került elõ a 2004-ben folyó vizsgálatok során. Az elsõ helyet itt a dalos szúnyog (Culex pipiens, 26,92%) foglalja el. Lárvái a Balaton parti sávjában, ez évben is szinte minden tenyészõhelyen jelen voltak, nagyobb egyedszámban fõleg nyár végén és õsszel. A második helyre került a foltos maláriaszúnyog (Anopheles maculipennis, 22,85%). A harmadik helyen pedig a gyötrõ szúnyog (Aedes vexans, 17,27%) áll. Feltûnõen alacsony a balatoni szúnyog (Ochlerotatus annulipes, 10,53%) részesedése, aminek az a magyarázata, hogy a kutatás elkezdésének idejére a tavaszi fejlõdésû szúnyog imágóinak többsége kirajzott.

1996 és 2002 között, kora tavasztól késõ õszig tartó folyamatos munkával, nagy vonásokban sikerült feltérképeznünk a Balaton térségének lárvatenyészõ-helyeit (kereken 600 tenyészohely), ezzel párhuzamosan vizsgáltuk a tenyészõhelyekben fejlõdõ fajok minõségi és mennyiségi összetételét.

A kutatás újabb szakaszaként – 2003-ban elkezdtük a korábban feltérképezett tenyészõhelyek újravizsgálatát, az idõközben bekövetkezett változások regisztrálását. A legjelentõsebb változások kétségtelenül az elmúlt évek (különösen 2002-2003) aszályos idõjárása miatt következtek be, ami számos tenyészõhely kiszáradását okozta. A megszûnés regisztrálása mellett, feladatunk volt a viszonylag kis számban, újabban keletkezett tenyészõhelyek felkutatása is.

Ezt a munkát folytattuk 2004-ben. A részletesebb tenyészõhely felülvizsgálat és újratérképezés 2004-ben Balatonfûzfõés Balatonszepezd között történt meg. Az említett területen újra megvizsgált és a további (részben az utóbbi idõben keletkezett) tenyészõhelyek száma 44. Az elkészült tenyészõhely nyilvántartó lapokat jelentésünk melléklete tartalmazza. A tenyészõhelyek felmérésével párhuzamosan részben elkészültek a Balatonakarattya és Tihany közötti partszakasz digitalizált tenyészõhely nyilvántartó lapjai is. A lárvák elleni biológiai védekezés tervezhetõsége érdekében pontosítottuk, és hektárban is meghatároztuk a tenyészõhelyek kiterjedését.

Vissza a tartalomjegyzékhez!

BARTAL A. (1906): Adatok Magyarország légy-faunájához – Rovart. Lapok 13: 119–123.
BECKER, N., PETRIC, D., ZGOMBA, M., BOASCE, C., DAHL, C., LANE, J. & KAISER, A. (2003): Mosquitoes and their control. – Kluwer Academic / Plenum Publishers, New York, Boston, Dordrecht, London, Moscow, pp. 498.
DÉVAI GY. & MISKOLCZI M. (1987): Javaslat egy új környezetminosíto értékelései eljárásra a szitakötok hálótérképek szerinti elofordulási adatai alapján – Acta biol. debrecina 20 (1986–1987): 33–54.
DÉVAI GY., DÉVAI I., FELFÖLY L. & WITTNER I. (1992): A vízminoség fogalomrendszerének egy átfogó koncepciója. 3. rész: Az ökológiai vízminoség jellemzésének lehetoségei – Acta Biol. Debr. Oecol. Hung. 4: 49–185.
DÉVAI GY., MISKOLCZI M., PÁLOSI G., DÉVAI I. & HARANGI J. (1994): A magyarországi szitaköto-imágók (Insecta: Odonata) 1982-ig közölt elofordulási adatainak bemutatása UTM hálótérképeken – Studia odonatol hung. 2: 1–100.
DÉVAI GY., HARANGI J. & MISKOLCZI M. (2000): BioTér 2.0 Program (Biotikai Hálótérképezo Program)
DÉVAI GY., NAGY S., WITTNER I., ARADI CS., CSABAI Z. & TÓTH A. (1998): A vízi és a vizes élohelyek sajátosságai és tipológiája. Oktatási segédanyag – KLTE Ökológiai Tanszéke Hidrobiológiai Részleg, pp. 52.
EDWARDS, F. W. (1921): A revision of the mosquitoes of the palaearctic region. – Bull. ent. Res. 12: 236–351.
EROSS J. (1988): Szúnyogirtás larvicid szerekkel (Abate, Viodat, Teknár) – Parasit. hung. 21: 99–103.
FÁSZL I. (1878): Adatok Sopron légyfaunájához – A Pannonhalmi Szent-Benedek-Rend soproni kath. Fogymnasiumának értesítoje az 1877/78. tanévrol, 1–34.
FEKETE G., MOLNÁR ZS. & HORVÁTH F. (szerk.)(1997): A magyarországi élohelyek
leírása, határozója és a Nemzeti Élohely-osztályozási Rendszer – Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer II., MTM, Budapest, 293-298.
GEBHARDT A. (1962): A Mecsek hegység és környékének Diptera faunája – A Janus Pann. Múz. Évk. 7: 5–38.
GULYÁS, SZ. M. (1958): Theobaldia glaphyroptera Schiner, 1864, eine neue Art in der ungarischen Stechmückenfauna. – Fol. Ent. Hung. 11: 399–402.
GULYÁS SZ. M. & ZOLTAI N. (1959): A szúnyogok elleni védekezés hazai tapasztalatai – Egészségtud. 3: 128–133.
JANCSÓ M. (1906): Tanulmány a váltóláz parazitáiról. – Magy. Tud. Akad. Kiad., Bp., pp. 1–288.
KECSKEMÉTI I. & TÓTH S. (1981): A csíposzúnyog (Culicidae) fauna minoségi és mennyiségi változásai a Balaton északi partján. – A Balaton kutatás újabb eredményei II. VEAB Monográfia 16: 211–214.
KERTÉSZ K. (1904): A magyarországi szúnyogfélék rendszertani ismertetése – Állatt. Közl. 3: 1–75.
KOWARZ F. (1883): Adatok Zemplénmegye természetrajzi ismeretéhez (III. Dr. Chyzer Kornél gyujteményének zemplénmegyei legyei.) – A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1882. aug. 23-tól aug. 27-ig Debreczenben tartott XXII. Vándorgyulésének Történeti Vázlata és Munkálatai 233–246.
KUBICA-BIERNAT, B. (1999): Distribution of mosquites (Diptera: Culicidae) in Poland. – The European Mosquito Bulletin 5: 1–17.
LOVAS B. (1942): A maláriahelyzet két falu vizsgálatának tükrében – Népegészségügy 23: 1139–1144.
LORINCZ F. & MIHÁLYI F. (1937a): Adatok a hazai malária kérdés ismeretéhez. III. Tanulmány az Anopheles maculipennis varietasok hazai elofordulására vonatkozólag. – Népegészségügy 15–20: 30–42.
LORINCZ F. & MIHÁLYI F. (1937b): Adatok a hazai maláriakérdés ismeretéhez. IV. Az Anopheles maculipennis varietasok szerepe a malária terjesztésében hazánkban. – Népegészségügy 18: 1–9.
LORINCZ F. & MIHÁLYI F. (1938): Adatok a hazai maláriakérdés vizsgálatához. Anopheles maculipennis tanulmányok – Állatt. Közlem. 35: 176–186.
MAKARA GY. & SZÉKELY S. (1940): Az Anopheles maculipennis és messeae áttelelési módjára vonatkozó vizsgálatok – Állatt. Közlem. 37: 169–185.
MAKARA GY. & MIHÁLYI F. (1943): Rovarok és betegségek – Budapest, pp. 1–394.
MANN, H. (1941): Untersuchungen in Baumhöhlengewässern der Umgebung vonTihany. – Aus dem Ungarischen Biologischen Forschungsinstitut, Tihany und der Reichsanstalt für Fischerei, Berlin, 204–212.
MARTINI, E. (1920): Über Stechmücken, besonders deren europäischen Arten und ihre Bekämpfung. – Arch. Schiffs-u. Tropenhyg. 24: 1–267.
MARTINI, E. (1931): Culicidae. – In Lindner (ed.): Die Fliegen der palaearktischen Region. Stuttgart, pp. 398.
MIHÁLYI F. (1939): A szúnyog elleni védekezés entomológiai elokészítése Hévízen – Állatt. Közlem. 36: 107–117.
MIHÁLYI F. (1941): A Balaton-partvidék Culicidái – Magyar Biol. Kut. Munk. 13: 168–174.
MIHÁLYI F. (1953): Bátorliget kétszárnyú faunája, Diptera – In Székessy, V. (ed.): Bátorliget élovilága, p. 318–324.
MIHÁLYI F. (1954): Elozetes vizsgálatok a dunai szúnyogkérdés megoldásához – Állatt. Közlem. 44: 81–86.
MIHÁLYI F. (1955a): Igazi szúnyogok. Culicidae – Magyarország Állatvilága. Fauna Hung. 14 (5): 1–40.
MIHÁLYI, F. (1955b): Aedes hungaricus n. sp. (Culicidae, Diptera) – Ann. Hist.-nat. Mus. Nat. Hung. 6: 343–345.
MIHÁLYI, F. (1959a): Die Tiergeographische Verteilung der Stechmückenfauna Ungarns. – Acta Zool. Hung. 4: 393–403.
MIHÁLYI, F. (1959b): Revision der aus dem Karpatenbecken stammenden Stechmücken der ungarischer Dipteren-Sammlungen. – Fol. Ent. Hung. 12: 139–162.
MIHÁLYI, F. (1961): Description of the Larva of Aedes (Ochlerotatus) hungaricus Mihályi (Diptera: Culicidae). – Acta. Zool. Hung. 7: 231–233.
MIHÁLYI, F. (1983): Culicidae, Trypetidae, Muscidae, Eginiidae, Hippoboscidae, Hypodermatidae, and Tachinidae (Diptera) in the Hortobágy. – In Mahunka, S. (ed.): The Fauna of the Hortobágy National Park, 279– 292.
MIHÁLYI F. (1984): Igazi szúnyogok – Culicidae. – In Móczár (ed.): Állathatározó, 2. kötet, 179–182.
MIHÁLYI F. & SOÓS Á. (1952): A csíposzúnyogok és a malária elleni küzdelem rovartani elokészítése a Balaton partján – MTA Biol. és Agr. tud. Oszt. Közlem. 3: 555–575.
MIHÁLYI, F., SOÓS, Á. & SZTANKAY, M. (1952a): Ökologie und Ethologie der Culiciden im Ufergebiet des Balaton Sees. – Ann. Biol. Univ. Hung. 1: 79–105.
MIHÁLYI, F., SOÓS, Á., SZTANKAY-GULYÁS, M. & ZOLTAI, N. (1952b): Préparatifs entomologiques pour la lutte contre les moustiques piquers et le paludisme sur les bords du lac Balaton, I. partie. – Acta Biol. Hung. 3: 333–364.
MIHÁLYI F., SOÓS Á., SZTANKAY-GULYÁS M. & ZOLTAI N. (1953a): A Balaton-menti községek szúnyoghelyzete és a gyakorlati védekezés módjai – A Magy. Tud. Akad. Biol. Oszt. Közlem. 2: 35–94.
MIHÁLYI, F., SOÓS, Á., SZTANKAY, SZ. & ZOLTAI, N. (1953b): Préparatifs entomologi-ques pour la lutte contre les Moustiques piqueurs et le paludisme sur les bords du lac Balaton. II. partie. Les Moustiques piqueurs dans les localités et les procédés défensifs pratiques. – Acta Biol. Hung. 4: 1–68.
MIHÁLYI, F., SOÓS, Á., SZTANKAY-GULYÁS, M. & ZOLTAI, N. (1954): L’envahissement des moustiques dans les zones d’inondation du Danube. – Acta Zool. Hung. 1: 105–128.
MIHÁLYI, F., SOÓS, Á., SZTANKAY-GULYÁS, M. & ZOLTAI, N. (1955): Recherches informatives sur l’envehissement des moustiques des regions hautes regions de la Hongrie. Modes de la protection. – Ann. Hist.-nat. Mus. Nat. Hung. Ser. nova 6: 347–366.
MIHÁLYI, F., SOÓS, Á., SZTANKAY-GULYÁS, M. & ZOLTAI, N. (1956): Recherches informatives sur l’envehissement des moustiques des regions plates de la Hongrie. – Acta Zool. Hung. 2: 245–262.
MIHÁLYI, F. & ZOLTAI, N. (1956): Contributions to the Occurence of Culex pipiens molestus in Hungary. – Acta Zool. Hung. 2: 263–268.
MIHÁLYI F. & GULYÁS M. (1963): Magyarország csípo szúnyogjai. Leírásuk, életmódjuk és az ellenük való védekezés – Akadémiai Kiadó, Bp. 1–229.
MINÁR, J. (1990): Fammily Culicidae – In Soós, Á. – Papp, L. (eds.): Catalogue of Palaearctic Diptera 2: 74–113.
MOCSÁRY S. (1875): Adatok Biharmegye faunájához. Jelentés az 1874-ik év nyarán e megye területén tett állattani kutatás és gyujtés eredményeirol – Math. term.-tud. Közlem. 10 (1872) 11: 163–200.
MOCSÁRY S. (1876): Bihar és Hajdu megyék hártya-, két,- reczés-, egyenes és félröpui – Math. term.-tud. Közlem. 14: 37–79.
MOHRIG, W. (1969): Die Culiciden Deutschlands. – Parasitolog. Schr. Reihe 18: 1–260.
ORSZÁGH, I., HALGOŠ, J., JALILI, N. & LABUDA, M. (2001): Mosquitoes (Diptera, Culicidae) of Slovakia II. – The European Mosquito Bulletin 11: 1–26.
PAPP L. (2000): A legyek ritkaságáról – Székfoglalók a Magyar Tudományos Akadémián, MTA, 31 p.
PILLICH F. (1911): Adatok Simontornya Diptera faunájához – Rovartani Lapok 18: 183–187.
PILLICH, F. (1914): Aus der Arthropodenwelt Simontornya’s. Ein monographischer Beitrag. – Simontornya, pp. 172.
SÁRINGER GY., SZALAY-MARZSÓ L. & TÓTH S. (1998a): Experiences with the use of BTI in Hungary et Lake Balaton. – Israel Journal of Entom. 32: 79–87.
SÁRINGER GY., TÓTH S., HARKAI L., MILINKÓ I. & SZALAY-MARZSÓ L. (1998b): Csíposzúnyog kutatás a Balaton térségében – In: Salánki J. & Padisák J. (szerk.): A Balaton kutatásának 1997-es eredményei – MTA-VEAB és MeH Balaton Titkársága, Veszprém, 205–208.
SÁRINGER GY. (1979): A Balatoni szúnyogirtás három éves tapasztalatai – VEAB Értesíto I.: 264–272.
SÁRINGER GY. (1999): A biológiai csíposzúnyog irtást megalapozó kutatások a Balaton Térségében – In: Salánki J. & Padisák J. (szerk.): A Balaton kutatásának 1998-as eredményei – MTA-VEAB és MeH Balaton Titkársága, Veszprém, 178–183.
SÁRINGER GY. (2000): Csíposzúnyog kutatás a Balaton térségében 2001-ben – In: Somlyódi L. & Banczerowski J.-né (szerk.): A Balaton kutatásának 2001. évi eredményei, 195–207.
SÁRINGER GY. & TÓTH S. (2001): A balatoni csípo szúnyogfauna bionómiája és az ellenük való védekezés 2000-ben – In: Mahunka S. & Banczerowski J.-né (szerk.): A Balaton kutatásának 2000. évi eredményei, 197–209.
SÁRINGER GY. & TÓTH S. (2002): Csíposzúnyog kutatás a Balaton térségében 2001-ben – In: Mahunka S. & Banczerowski J.-né (szerk.): A Balaton kutatásának 2001. évi eredményei, 195–207.
SÁRINGER GY. & TÓTH S. (2003): Csíposzúnyog kutatás a Balaton térségében 2002-ben – In: Mahunka S. & Banczerowski J.-né (szerk.): A Balaton kutatásának 2002. évi eredményei, 173–183.
SNOW, K. (1990): Mosquitoes. – Naturalists’ Handbook 14: 1–66.
SNOW, K. & RAMSDALE, C. (1999): Distribution chart for European mosquitoes. – The European Mosquito Bulletin 3: 14–31.
STACKELBERG, A. A. (1937): Ceme?ctbo Culicidae. Fauna SSSR, Diptera. – Moskva–Leningrad 3(4): 1–257.
SZABÓ J. B. (1964): A Duna-kanyar csíposzúnyog tenyészohelyeinek vizsgálata – Rovart. Közlem. 17: 57–66.
SZILÁDY Z. (1941): Diptera kutatás a Balaton környékén – Magyar Biol. Kut. Munk. 13: 259–267.
SZTANKAY-GULYÁS, M. (1960): Neue und seltene Mückenlarven aus Ungarn. – Acta Zool. Hung. 6: 191–197.
SZTANKAY-GULYÁS, M. & ZOLTAI, N. (1959a): Szúnyogtenyészés és az ellenük való védekezés rizsföldeken – Egészségtud. 3: 333–338.
SZTANKAY-GULYÁS, M. & ZOLTAI, N. (1959b): Die Brütung der Mückenlarven und ihre Bekämpfung auf Reisfeldern. – Acta Zool. Hung. 4: 422–428.
THALHAMMER J. (1900): Ordo. Diptera. – In: Paszlavszky J. (szerk.): – Fauna Regni Hungariae. A Magyar Birodalom Állatvilága – Budapest, 5–76.
TÓTH S. (1972): Az oszlári Holt-Tisza élovilágáról – A Herman Ottó Múz. Évk. 11: 631–670.
TÓTH S. (1975): Adatok a Tardi-patak völgye Diptera faunájához – A Herman Ottó Múz. Évk. 13–14:
587–615.
TÓTH, S. (1977): Quantative and qualative investigations into the Culicidae-fauna of the Tisza-basin. – Tiscia 7: 93–99.
TÓTH S. (1978): Dipterológiai vizsgálatok a Szigligeti Arborétumban – A Veszprém Megyei Múz. Közlem. 13: 105–109.
TÓTH S. (1981): Adatok a Barcsi borókás csíposzúnyog faunájához (Diptera, Culicidae) – Dunántúli Dolg. Term. tud. Sor. 2: 133–142.
TÓTH S. (1985): Adatok a zirci arborétum kétszárnyú (Diptera) faunájához, I. Fonalascsápúak (Nematocera) – A Bakony term. tud. kut. eredményei 16: 63–72.
TÓTH S. (1987): Az UTM hálótérképezés eredményei és feladatai a Bakony hegységben –
Fol. Mus. Hist.-nat. Bakonyiensis 6: 43–56.
TÓTH, S. (1990): Culicidae, Bombyliidae, Therevidae, Syrphidae and Tachinidae (Diptera) in Bátorliget. – In Mahunka, S. (ed.): The Bátorliget Nature Reserves. – after forty years 1990, 547–570.
TÓTH S. (1991): Adatok a mocsári szúnyog, Mansonia (Coquillettidia) richiardii (Ficalbi, 1889) életmódjához és magyarországi elterjedéséhez (Diptera: Culicidae) – Fol. Mus. Hist.-nat. Bakonyiensis 10: 137–178.
TÓTH S. (1992a): Adatok a Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet kétszárnyú faunájának ismeretéhez, I. Fonalascsápúak (Diptera: Nematocera) – Dunántúli dolg. term. tud. Sor. 6: 179–188.
TÓTH S. (1992b): Vegyes kétszárnyú (Diptera) adatok a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet faunájához –Dunántúli Dolg. Term. tud. Sor. 7: 273–287.
TÓTH S. (1995a): Adatok a Dráva mente kétszárnyú (Diptera) faunájához – Dunántúli Dolg. Term. tud. Sor. 8: 161–172.
TÓTH S. (1995b): Adatok az Orség kétszárnyú (Diptera) faunájához – Savaria 22/2: 155–196.
TÓTH S. (1996): Csíposzúnyog biomonitorozás a Kis-Balaton Vízminoségjavító Rendszer II. ütemének területén (Diptera: Culicidae). – 2. Kis-Balaton Ankét 346–357.
TÓTH, S. (1999). Culicidae, Therevidae and Tachinidae (Diptera) in the Aggtelek National Park. – In Mahunka (ed.): The fauna of the Aggtelek National Park, Vol 2: 517–524.
TÓTH S. (2000): Adatok a Villányi-hegység csíposzúnyog, bögöly, pöszörlégy, fejeslégy és fürkészlégy faunájához (Diptera: Culicidae, Tabanidae, Bombyliidae, Conopidae, Tachinidae) – Dunántúli Dolg. Term. tud. Sor. 10: 351–354.
TÓTH S. (2001a): Somogy megye csíposzúnyogjainak katalógusa (Diptera: Culicidae) –Natura Somogyiensis 1: 383–388.
TÓTH, S. (2001b): Culicidae. – In Papp, L. (ed.): Checklist of the Diptera of Hungary. Hung. Nat. Hist. Mus. 42– 45.
TÓTH, S. (2002): Culicidae, Tabanidae, Xymomyidae, Stratiomyidae, Bombyliidae, Syrphidae, Conopidae and Tachinidae (Diptera) in the Ferto-Hanság National Park. – In Mahunka, S. (ed.): The fauna of the Ferto-Hanság National Park 697–722.
TÓTH S. (2003a): Sopron környékének csíposzúnyog-faunája (Diptera: Culicidae) – Fol. hist.-nat. mus. matr. 27 (2003): 317–326.
TÓTH S. (2003b): A Velencei-tó környékének csíposzúnyog-faunája (Diptera: Culicidae) – Fol. hist.-nat. mus. matr. 27 (2003): 327–332.
TÓTH S. (2004): A Bakonyvidék csíposzúnyog-faunája (Diptera: Culicidae) – (elokészületben)
TÓTH, S. & SÁRINGER, GY. (1997): Mosquitos of the Lake Balaton and their Control. – Acta Phytopath. et. Ent. Hung. 32 (3–4): 377–391.
TÓTH S. & SÁRINGER GY. (2002): A Balaton és környékének csíposzúnyog-faunája és az ellenük való védekezés – Állattani Közlem. 87: 131–148.
TÖRÖK, J. (1870): Debrecen rovarfaunájának ismertetése, Kétröpuek (Diptera). – A Magyar orvosok és természetvizsgálók 14. nagygyulésének munkálatai. C. Állat- és növénytani értekezések, 282–284.
WESENBERG-LUND, C. (1921): Contributions to the biology of the Danish Culicidae. – K. danske Vidensk. Selsk. Skr. Nat. Math. afd. (8) 7: 1–210.
ZILAHI-SEBESS, G. (1961): Die Insekten des Tiszatales. – Acta Biol. 7: 156–173.
ZOLTAI N. (1957): A dunai árteres területek szúnyog problémája és annak megoldási lehetoségei – Egészségtud. 1: 21–30.
ZOLTAI N. & SZABÓ J. B. (1968): A Duna Szob-Dunaföldvár közötti szakaszának 10 éves culicidológiai tapasztalatai – Egészségtud. 12: 68–74.

Vissza a tartalomjegyzékhez!

<<VISSZA>>