2005-ben 1 hektár légi biológiai védekezése a BTI-vel együtt 3.400,- Ft + Áfa körül volt. Az 1997 ben a Balaton körüli lárva tenyészõhely felmérések eredménye alapján kb 2.500 hektárt kellett kezelni kettõ illetve három alkalommal.

2.500 * 3.400 *2 = 17.000.000,- Ft + Áfa

2.500 * 3.400 *3 = 25.500.000,- Ft + Áfa

2004-ben Cégünk részben saját finanszírozásban frissítette a térképeket, melynek eredménye 1.650 ha várható kezelésben részesítendõ terület lett. Tehát 850 hektárral kevesebb mint a korábbi években. A valóságban a tavaszi pályázati eredményhirdetés miatt április, májusban elmaradt a biológiai kezelés, tovább csökkenõ területen csak kora õsszel lehetett a BTI-t kijuttatni.

2005-ben Cégünk részben saját finanszírozásban frissítette a térképeket, melynek eredménye 1.000 ha várható kezelésben részesítendõ terület lett.

1.000 * 3.400 * 2 = 6.800.000,- Ft +Áfa a különbség 10.200.000,-Ft +Áfa

1.650 * 3.400 * 3 = 10.200.000,- Ft + Áfa a különbség 15.300.000,-Ft +Áfa

A lárvatenyészõhely felvételezési adatok folyamatos frissítése 3.5- 4 millió Forintba került volna.

A pénz beszél a szunyog csíp!

<<VISSZA>>

A csíposzúnyogok közvetlen környezetünkben tapasztalható sûrûségének csökkentése érdekében végzett szervezett munka mellett egyénileg is sokat tehetünk e rovarok kellemetlenkedése ellen.
A csíposzúnyogok életstratégiája, viszonylag gyors fejlõdésmenete – megfelelõ vízborítás esetén – szinte bárhol lehetõvé teszi nagy egyedszámú kifejlõdésüket.

A legnagyobb tömegben:
• idõszakosan víz alatt lévõ, rendszeresen kiszáradó, kis mélységû vízállásos területeken,
• tavak sekély vizû, hullámveréstõl védett parti zónájában, valamint
• folyóvizek, patakok idõszakos kiöntésektõl érintett ártéri részein fejlõdnek.
Gyakorlatilag mindenütt, de a fenti tenyészõhelyek közelében feltétlenül fontos számolni a szúnyogcsípés csaknem állandó jelenlétével.

Egyéni védekezésünk jelenti egyfelõl azt, hogy a lehetõ legkisebb számban engedjük lakóterünk közelébe a csoport vérszívó nõstényeit. Másfelõl pedig azt, hogy a szabadban töltött óráinkban is mindent elkövetünk távoltartásuk érdekében.
Az állandó, vagy idõszakos tartózkodási helyünkül szolgáló épület összes nyílászáróját szereljük fel szúnyoghálóval.
Mivel a megvilágítás fénycsapdaként vonzza a repülõ rovarokat törekedjünk arra, hogy ajtónyitáskor mindig sötét helyiségbe lépjünk.
A zárt térben továbbra is „betolakodók” ellen védenek a konnektorokhoz csatlakoztatható készülékek.

Szabadtéri programjaink tervezésekor két dolgot mindenképp vegyünk figyelembe:
1. a csípõszúnyogok általában kerülik a napsütéses helyeket, árnyékban ill. borús, száraz idõben viszont nappal is hevesen csíphetnek. E tény elsõsorban azon kirándulások körültekintõ megtervezését igényli, melyekre gyerekeinket is magunkkal visszük.
2. A másik fontos idojárási körülmény, ami a csípõszúnyogok aktivitását meghatározza, az a szél. Sokszor egy gyenge-közepes légmozgás is elegendõ ahhoz, hogy megakadályozza leszállásukat a „célszervezetekre”. E jelenséget és jótékony hatását modellezhetjük a fülledt nyári estéken egy közelünkben elhelyezett ventillátor segítségével.

A testünkre kenendõ, fújandó készítményekkel legyünk óvatosak, hiszen jó részük ragadós, számunkra is kellemetlen szagú, bõrlégzést csökkentõ, a szúnyogok ellen csak reklámjaiban hatásos szer.
Meg kell azonban említeni, hogy néhány spray, kenõcs a kutatások és a megfigyelések alapján jól használható riasztó hatással rendelkeznek. Ha tehetjük, vásároljunk természetes alapanyagú készítményt.
Zárt térben például jól alkalmazhatóak a ködképzõ automaták, de csak addig amíg nem tartózkodunk a helységben, szellõztetés után szúnyog és egyéb rovaroktól mentes teret használhatunk.
A szabadban töltött estékre inkább a fent már javasolt ventillátor, valamint – a hangulatkeltés szempontjából is kiváló – szúnyogriasztó füstölõk mellett, leginkább egy tõlünk távol található, fénycsapdaként muködõ kerti lámpa alkalmazása javasolható. A csípõszúnyog ártalommal kapcsolatban a legfontosabb cél, hogy ne csak a kifejlett, repülõ egyedek rendszeres permetezésével, hanem a lárva-tenyészõhelyek folyamatos ellenõrzésével, azok biológiai kezelésével orvosoljuk a problémát. Az ezzel kapcsolatos egyéni védekezés már jóval nehezebb kérdés. A csapadékvíz-gyûjtõ edényekben található lárvákat tablettás készítményekkel elpusztíthatjuk ugyan, de tudnunk kell, hogy e tenyészõhelyeken leginkább az embert szinte egyáltalán nem támadó dalos szúnyog (Culex pipiens) lárvái fejlõdnek. Nagyobb segítség, ha a környezetünkben (legyen az magán-, vagy közterületen) található, a szúnyogcsapások kialakulásában feltehetõen komoly jelentõséggel bíró tenyészõhelyeket (pontos leírással, esetleg fotóval dokumentálva) címünkre jelzik. Ezzel jelentõsen segíthetik a Pannónia cégcsoport mind szélesebb körû biológiai védekezést elõkészítõ munkáját. Ugyanis, ha a bejelentett tenyészõhely egy éppen a szakembereink által folytatott térképezési munka kutatási területén található, akkor ahhoz kapcsolódóan, ha nem, akkor attól függetlenül felmérjük annak csíposzúnyog faunáját, a szúnyogártalomban játszott szerepét, a biológiai védekezéssel kezelt területek közé való bevonásának lehetõségeit.

<<VISSZA>>

Néhány jellemzõ csípõszúnyog tenyészõhely:

SZÚNYOGIRTÁS, GYÉRÍTÉS, VAGY TÛRÉS ???

<<VISSZA>>

A napjainkban a szervezettnek minõsített alapvetõen háromféle módon valósul meg:

1. Egy-egy önkormányzat önállóan szervezi a védekezést, kivitelezõ megbízásával, saját költségére, többnyire egyéni kezdeményezés alapján, azaz a „szúnyogcsapás” éppen aktuális mértékének megfelelõen.

2. Több önkormányzat, – területi logika alapján – egymással összefogva, állami segítséggel (általában 50%-os támogatás) a közbeszerzés szabályai szerint, szigorú szakértõi felügyelet mellett, igyekszik nagyobb területen is folyamatosan elviselhetõ szinten tartani a csíposzúnyogok egyedszámát.

3. Idõszakosan fellépõ rendkívüli eseményekhez kapcsolódó gyérítések (pl. árvíz után) jelentõs állami támogatással, szakértõi felügyelet segítségével.

A gyérítések kivitelezésében tehát a különbség a közpénz felhasználásában és a szakértõk alkalmazásában van.

Jogosan vetõdik fel a kérdés:

Miért kap támogatást egy bizonyos önkormányzat, illetve térség és egy másik miért nem?

Erre a legegyszerûbb válasz egyben rendezõ elv is: a térség turisztikai jelentõsége. A Magyar Turizmus RT. besorolása alapján kiemelt turisztikai övezet például a Balaton, a Tisza-tó, vagy a Dunakanyar. Természetesen számos további, kisebb-nagyobb, a turizmus által folyamatosan, illetve idõszakosan érintett település, ill. régió szûkebb-tágabb környezetében gazdasági érdek a csípõszúnyogok egyedszámának elviselhetõ szinten tartása.

Második kérdés a szakértõk alkalmazásának szükségessége. Két tényezõ. is megerõsíti a biológus által folytatott ellenõrzés fontosságát.

Ezek a következõk:

1. Környezet- és természetvédelmi szempontok szem elõtt tartása

2. Közpénzek felhasználásának ellenõrzése

Utóbbi talán nem szorul magyarázatra, elõbbivel kapcsolatban azonban fontos megjegyeznünk, hogy minden élõ rendszerre, szervezetre hatást gyakorló beavatkozás során a környezet védelme prioritást kell élvezzen.
Miért elengedhetetlen ennek megvalósításához szakember alkalmazása? A válasz egyszerû, mégis sokszor nehezen fogadják el azt a mindennapi munka során. Jelenleg – a biológiai védekezéshez alkalmazott készítmények kivételével – csak olyan irtószerek vannak engedélyezve, földi vagy légi kijuttatásra, melyek hatása "totális"-nak mondható. Ésszerûtlen alkalmazásuk – számos nem célszervezetként számon tartott rovar pusztulása által – úgynevezett "biológiai vagy inkább ökológiai sivatag"-ot hagyhat maga után.
Ha például a deltametrin légi kijuttatását 0,6 liter/hektár dózissal engedélyezik (6 deciliter 10.000 m2) az a szúnyogokat jó hatásfokkal gyéríti, de a nagyobb rovarokat, már kevésbé pusztítja. Az említett dózis relatíve kíméletes!

A „Milyen mértékben terhelhetjük környezetünket?” kérdés mellett a

„Mikor?”

„Mit?”

„Mivel?”

„Milyen eredménnyel?”

megválaszolása is a szakértõ feladata.

Mikor? = mikor van jelen a térségben annyi szúnyog, hogy szükséges a védekezés! 30-40 szúnyogcsípés/óra/fõ!

Mit? = természetesen a csíposzúnyogok egyedszámát kell csökkentenünk, de további rovarokat, így az árvaszúnyogokat vagy a méheket kímélnünk kell. Elõbbit rajzási idejük figyelembe vételével, utóbbit a méhészek értesítésével.

Mivel? = a kérdés megválaszolása egyrészt jelenti a megfelelõ készítmény kiválasztását, másrészt a technológia meghatározását (pl. földi, légi, vagy kombinált kijuttatás).

Milyen eredménnyel? = figyelembe véve a fentieket sikeres volt-e az irtás vagy sem. A siker 24-48 órán belül mért 70-80 %-os hatékonyságot jelent! Ennek ismeretében, kis számolással rájöhetünk, hogy miért vagyunk sokszor elégedetlenek a csíposzúnyog gyérítéssel!

Röviden így jellemezhetõ a szúnyoggyérítés eredményességének, (környezetkímélõ voltának, illetve a közpénzek elköltésének egyidejûleg végzett, gyakorlattal rendelkezõ) szakembert igénylõ megvalósítása.

(Kenyeres Z-Sáringer T, 2005.05.18)

<<VISSZA>>

Dr. Tóth Sándor

Magyarország csípõszúnyog-faunája

Natura Somogyiensis 6.

Tóth Sándor (2004): Magyarország csíposzúnyog-faunája (Diptera: Culicidae)
Natura Somogyiensis 6. Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága. Kaposvár.
ISSN-1587-1908, ISBN 963 7212 43 4
Megrendelhetõ: Dr. Ábrahám Levente, levi@smmi.hu

Magyarország elsõ számú csípõszúnyog specialistájának most megjelent 327 oldalas monográfiája Mihályi & Gulyás (1963) munkája óta az elsõ átfogó, magyarországi csíposzúnyogokra vonatkozó faunamû. A 79 színes fotóval, 33 diagrammal és 51 UTM térképpel illusztrált kötet Dr. Tóth Sándor közel négy évtizedes kutatómunkája során feldolgozott mintegy 600 000 csípõszúnyog egyed elofordulásaiban rejlõ információ és a témával kapcsolatos magyarországi publikációk teljeskörû feldolgozásán alapul.
A könyv a téma kutatástörténetének részletekbe menõ áttekintésével (az egyes publikációkban szereplõ fajok táblázatos megjelenítésével) és Magyarország aktuális csípõszúnyog fajlistájának (48 faj és egy alfaj) bemutatásával kezdõdik. A monográfia legfontosabb és egyben legterjedelmesebb része “A fajok jegyzéke a gyûjtési adatokkal” c. fejezet. Itt kerülnek rendszertani sorrendben bemutatásra a magyar csípõszúnyog fauna tagjai az elterjedésükre, életmódjukra, fenológiájukra vonatkozó legfontosabb ismeretek rögzítésével. Az életmód leírásának keretében az adott faj lárvájának ökológiai igényeire, életmódjára, illetve a szúnyogártalomban játszott szerepére egyaránt utaló számszerû értékelést is találunk [hány alkalommal és milyen tenyészõhely-típusból/típusokból került elõ a faj; a gyûjtött példányok száma (lárva, hím, nõstény megkülönböztetéssel); a gyûjtési körülmények számszerûsített leírása (a faj hány alkalommal került begyûjtésre csípés közben, ill. hálózással stb.); százalékos gyakorisági érték; gyakorisági kategória (I–V.)]. A fajoknál konkrét gyûjtési adatként csak a szerzõ korábban nem publikált adatai szerepelnek.
A kötet nagy erénye, hogy minden fajnál megtaláljuk annak magyarországi elterjedését bemutató UTM térképet. E térképeket a szerzõ nemcsak a most bemutatott monográfiában szereplõ elõfordulások alapján, hanem minden elérhetõ publikált adat ismeretében állította össze. Egyes fajoknál a korábbi adatok kritikai értékelését is megtaláljuk, a bizonytalannak vélt elõfordulások jelzésével. A csípõszúnyogok populációdinamikájának kutatásában jelentõs eredmények a kötetnek az év minden idõszakát felölelõ, nagyszámú mintavétel alapján megszerkesztett fenológiai diagrammjai. A legtöbb fajnál találunk ilyen diagrammot (a lárva és imágó stádium külön feltüntetésével), a szerzõ láthatóan ott hagyta el ennek megjelenítését, ahol nem ítélte megfelelõ méretûnek a rendelkezésre álló adatmennyiséget. A “Magyarország csípõszúnyog faunája” kötet alapvetõen faunamû, de írója foglalkozik a fauna mennyiségi összetételének, a taxon élõhely-minõsítésben betöltött szerepének és a jellemzõ együttestípusok bemutatásával is.
Amellett, hogy Dr. Tóth Sándor munkája hiánypótló szintézise a magyar csípõszúnyog-kutatásnak, több új faunisztikai és ökológiai eredményt is rögzít. Magyarország faunájára új fajként kerül közlésre a Culiseta fumipennis, a Culiseta ochroptera és az Ochlerotatus pullatus. A lárvák ökológiai igényeinek megismerésével kapcsolatos új eredmény, hogy a korábban csak faodvak vízébõl ismert Ochlerotatus geniculatus és Anopheles plumbeus elõkerült kövek mélyedéseiben képzõdött tenyészõhelyekrõl (litotelmák) is.
A kötetet 105 tételes irodalomjegyzék, a tájékozódást jelentõsen segítõ névmutató, rövid angol összefoglaló és a szerzõ életrajza zárja.

Kenyeres Zoltán

<<VISSZA>>

A Balaton és környékének csíposzúnyog-faunája és az ellenük való védekezés

Tóth Sándor1 és Sáringer Gyula2

1 H–8420 Zirc, Széchenyi u. 2. E-mail: flycatcher@vnet.hu
2 H–8360 Keszthely, Vásártér 6/c. E-mail: entomol@georgikon.hu

Összefoglalás. A Balaton csíposzúnyog faunájának elsõ felmérése során, 1938–39-ben, Mihályi Ferenc 28 faj elõfordulását mutatta ki a tó térségébõl. Késõbb, 1950–51-ben, Mihályi Ferenc és Soós Árpád behatóbb vizsgálatokat végzett a Balaton teljes parti sávjában. Részletes leírást készítettek településenként a szúnyogtenyészõ-helyekrol. Munkájuk eredményeként 32-re emelkedett a területrõl megismert fajok száma. A tó és térsége csíposzúnyog faunájának vizsgálata 1973-ban indult újra Kecskeméti István kezdeményezésére, Tóth Sándor közremûködésével. A munkát, kiterjesztve a központilag szervezett légi kémiai szúnyogirtás hatásainak vizsgálatára is, 1976-tól a Balatoni Intézõ Bizottság szervezésében és támogatásával, a Sáringer Gyula témavezetõ által irányított szakértõi bizottság végzi.

Feladatuk:

1. A csípõszúnyog-fauna évenkénti taxonómiai vizsgálata.

2. Az egyes taxonok populációdinamikai vizsgálata.

3. A légi biológiai és kémiai védekezés idopõntjának meghatározása.

4. A védekezések hatásfokának megállapítása.

5. 1997-tõl a lárvatenyészõ-helyek térképezése.

A kutatás eredményeként 40 csípõszúnyog taxon elofordulását sikerült kimutatni a tó térségébõl. Tovább bõvült a fauna minõségi és mennyiségi összetételére, az egyes fajok fenológiai sajátosságaira, elterjedésükre, valamint a szúnyogártalomban betöltött szerepükre vonatkozó ismeretünk. A munka fontos részét képezi a terület csípõszúnyog lárvatenyészõ-helyeinek részletes felmérése, melynek során eddig 51 településhez tartozó 540 tenyészõhely térképezése történt meg. A rendelkezésre álló ismeretek alapján, lehetõség nyílik a szúnyogok elleni eredményes gyakorlati védekezés segítésére, különös tekintettel a lárvák elleni biológiai védekezésre.

<<VISSZA>>

Mosquito fauna and prevention against it in the surrounding of Balaton

At the first assessment of the Balaton’s mosquito fauna in 1938–39, Ferenc Mihályi registered 28 species from the area of the lake (Mihályi 1939, 1941). Later, in 1950–51, more profound investigations were made along the entire shore of the Balaton by Ferenc Mihályi and Árpád Soós. Detailed describtion were made for each settlement about the breeding-place of the mosquitos (Mihályi & Soós 1952). As a result of their work the known number of the species from this area increased 32. Investigation of the mosquito fauna of the lake and its surrounding resumed in 1973 after István Kecskeméti’s initiation and with Sándor Tóth’s cooperation. From 1976 a professional team, directed by Gyula Sáringer, with the help and organization of Balatoni Intézo Bizottság, accomplishes the work, extented to investigate the effect of a central organized aerial chemical mosquito-extermination. As the result of the investigation 40 mosquito taxons were registred in the surrounding of the lake. We made clear the quantitative and qualitative complexity of the fauna, the fenological perticularity and incidence of certain species, and their importance in mosquito-harm. An important part of the work is to make detailed surwey of larvae breeding-places. Untill now we surwayed 540 breeding-places of 51 settlements. Aviable aquirements helps us in successful prevention against mosquitos.

<<TOVÁBBI CIKKEK>>

<<VISSZA>>

Témafelelõs:
Dr. Sáringer Gyula
Professzor emeritus, akadémikus
Pannónia Központ Szakértõi és Tanácsadói Koordinációs Kft.
8360 Keszthely, Vak Bottyán u. 37.

 

Szakértõk:

Bauer Norbert
biológus PhDd
8420 Zirc, Egry J. u. 8.

Kenyeres Zoltán
biológus PhDd
8300 Tapolca, Deák F. u. 7.

Sáringer Tamás
növényvédelmi és agrokémiai szakmérnök, biológus
8360 Keszthely, Vak Bottyán u. 37.

Segítõk:

Bölcskei István
agrármérnök

Szalai László mérnök
8360 Keszthely Deák F u. 56.

Mayer Katalin ügyintézõ